A sarki fény, vagyis az „aurora borealis” a természet egyik legvarázslatosabb jelensége – és nem véletlen, hogy Izland az egyik legnépszerűbb célpont azok körében, akik élőben is látni szeretnék ezt a csodát.
A sarki fényt sajnos nem lehet csak úgy „megnézni” – a megjelenése soha nem garantált, még akkor sem, ha jó időben vagy jó helyen vagy. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy biztosra veszik: ha Izlandra jönnek, látni fogják az aurórát – és csalódottak, ha ez végül nem jön össze. Éppen ezért nem elég, ha pusztán az auróra-szezonra időzíted az utazásod. Sokkal fontosabb, hogy olyan időpontot válassz, amikor a körülmények a lehető legkedvezőbbek. És ha mégis úgy alalkulna, hogy nem sikerül látnod a sarki fényt, akkor is különleges élményekkel térsz majd haza.
Ebben a cikkben objektív időjárási adatokra és a sarki fényt befolyásoló természeti jelenségekre támaszkodva megmutatjuk neked, melyik az a két hónap, amikor a legnagyobb eséllyel láthatod az Aurora Borealis-t Izlandon.
Aurora Borealis – hogyan keletkezik és hogyan láthatod?
A sarki fény fizikájáról, kialakulásáról és típusairól külön cikkben írtunk részletesen, így ha szeretnéd mélyebben megérteni, hogyan jön létre ez a jelenség, és mit jelent például az „aurorális ovális” vagy a Kp-index, akkor azt érdemes először átolvasnod. Itt most csak dióhéjban foglaljuk össze a lényeget, hogy a cikk további részei is jól érthetők legyenek.
A sarki fényt a Napból érkező töltött részecskék – más néven napszél – okozzák, amelyek a Föld mágneses mezejébe ütközve elterelődnek, és az északi és déli sarkvidékek körül spirálisan a légkör felső rétegeibe jutnak. Itt a magnetoszféra és a légkör részecskéi között létrejövő kölcsönhatás hatására fényjelenség keletkezik, amelyet az égen színes, mozgó sávokként látunk – ez valójában az Aurora Borealis, vagyis a sarki fény.
Az auróra általában a 65–75° szélességi kör között a leggyakoribb, vagyis olyan helyeken, mint Izland, Észak-Norvégia, Finn Lappföld vagy Alaszka. Megfigyeléséhez azonban nem elég a megfelelő földrajzi elhelyezkedés: sötét, felhőmentes, tiszta égboltra is szükség van, valamint viszonylag erős geomágneses aktivitásra. Tovább csökkentheti a láthatóságot a városi fényszennyezés, valamint a telihold is, amely elnyomhatja a halványabb aurórákat.
Más szóval: nem csak azon múlik, „van-e sarki fény”, hanem azon is, hogy látjuk-e. A cikk következő részeiben éppen ezért azokra a körülményekre összpontosítunk, amelyek objektíven befolyásolják a láthatóság esélyét.
A sötét égbolt elengedhetetlen: melyek a legideálisabb hónapok?
Az Aurora Borealis megfigyeléséhez az egyik legfontosabb tényező a sötétség. A sarki fény lenyűgöző jelensége csak akkor látható szabad szemmel, ha kellően sötét az égbolt – márpedig ez Izlandon nem mindig adott.
A nyári hónapokban (májustól augusztusig) a nappalok olyan hosszúak, hogy teljes sötétség gyakorlatilag nincs – a nap még éjszaka sem megy teljesen a horizont alá. Ez azt jelenti, hogy hiába van esetleg erős geomágneses aktivitás, az auróra egyszerűen nem látszik a túlságosan világos ébgolton.
Szeptembertől azonban beköszönt a valódi sötét éjszakák időszaka, ami alapfeltétele a megfigyelésnek – ez az időszak egészen áprilisig tart.
Különösen érdekes a március és szeptember, amelyeket az úgynevezett napéjegyenlőség hónapjainak is nevezünk. Ezekben az időszakokban a nappalok és éjszakák hossza nagyjából egyforma – napi 12 óra világosság és 12 óra sötétség jellemző. Ez az arány ideális kompromisszum: elég sötétek az éjszakák a megfigyeléshez, miközben a téli időjárás zordabb szakasza még nem érkezett meg – vagy már épp lecsengett.
Ez az egyensúly nemcsak a fényviszonyok, hanem a felhőtakaró és geomágneses aktivitás szempontjából is előnyös.
Felhőtakaró és sarki fény– mikor esélyes a tiszta égbolt?
Hiába aktív a napszél és hiába sötét az égbolt – ha vastag felhőtakaró borítja az eget, gyakorlatilag nincs esélyed arra, hogy lásd az aurórát. A felhőzet tehát kulcsfontosságú tényező, ha az észlelhetőséget vizsgáljuk.
Izland ebből a szempontból nem egyszerű terep: az év nagy részében gyakori a felhőzet, amit az Atlanti-óceán felől érkező ciklonok és a Golf-áramlat közelsége is folyamatosan táplál.
A WeatherSpark statisztikái szerint Reykjavíkban éves szinten az égbolt átlagosan csak 25–30 %-ban tiszta vagy részben derült. A legtisztább hónap május, míg a legborúsabb a január, amikor az átlagos felhőborítottság eléri a 77 %-ot.
A statisztikai adatok alapján szeptember, október és március azok a hónapok, amikor a sötét órákra vetítve a legtöbb tiszta égbolt fordul elő. Ezekben az időszakokban a tisztább égbolt aránya 30-35% körüli, ami Izland viszonylatában kifejezetten jónak számít.
Ezzel szemben a tél közepén, különösen decemberben és januárban, a vastag felhőtakarók kialakulása sokkal gyakoribb. December és január hónapokban átlagosan 75–77 %-os a felhőborítottság mértéke, így a megfigyelési esélyek is jóval alacsonyabbak.
Ezekben a hónapokban nem ritkák az olyan időszakok, amikor napokon át egyáltalán nem tisztul ki az ég, így hiába lenne ideális a sötétség vagy a geomágneses aktivitás, a látvány egyszerűen rejtve marad a felhők mögött.
A geomágneses aktivitás csúcsidőszakai
A sarki fény megjelenéséhez nemcsak derült ég és sötétség szükséges, hanem megnövekedett geomágneses aktivitás is – vagyis olyan időszak, amikor a Napból érkező töltött részecskék (napszél) nagy mennyiségben és intenzíven érik el a Föld magnetoszféráját.
Ennek a természetes „vihartevékenységnek” a gyakorisága azonban nem egyenletes az év során – két kiemelkedő csúcsidőszaka van: március és szeptember.
A Russell–McPherron-effektus
Ennek oka az úgynevezett Russell–McPherron-hatás, amelyet két geofizikus, Christopher Russell és Robert McPherron írt le 1973-ban. A jelenség lényege, hogy tavasszal és ősszel, a napéjegyenlőségek idején, a Föld mágneses tere olyan szögbe fordul a Naphoz képest, hogy a Napból érkező részecskék hatékonyabban tudnak bejutni bolygónk mágneses mezejébe – vagyis gyakoribbá és intenzívebbé válnak a geomágneses viharok.
Ahogy Dr. Ciaran Beggan, a British Geological Survey geofizikusa fogalmazott: „A napéjegyenlőségek idején a Föld pólusai szinte merőleges helyzetben állnak a Naphoz képest, így a napszél és a magnetoszféra kapcsolata a legerősebb. Ezért ebben az időszakban több a geomágneses vihar – és így több a sarki fény is.”
Fontos kiemelni, hogy ez a hatás független a Nap 11 éves aktivitási ciklusától, vagyis minden évben megfigyelhető – akkor is, ha épp nem napfoltmaximum van. Ugyanakkor, ha éppen a napciklus csúcsán (solar maximum) vagyunk – mint például 2025-ben – a Russell–McPherron-hatás még látványosabb jelenségeket hozhat.
Mindez újabb érv amellett, hogy március és szeptember valóban a két legígéretesebb hónap a sarki fény megfigyelésére: nemcsak az időjárási és fényviszonyok ideálisak ilyenkor, hanem fizikai értelemben is ekkor van a legnagyobb esélye annak, hogy az auróra valóban megjelenik az égen.
Auróra-megfigyelés Izlandon: helyi tapasztalatok
Bár a bálnales túrákkal ellentétben a sarki fényes túrák sikerarányáról nem állnak rendelkezésre nyilvánosan hozzáférhető, pontos statisztikák, a helyi tapasztalatok és az általunk ismert túraszolgáltatók visszajelzései alapján egyértelmű tendencia rajzolódik ki.
Márciusban és szeptemberben az észlelési esélyek kiemelkedően jók elsősorban a derült vagy részben derült az égbolt miatt, másrészt ezek a hónapok a sarki fény aktivitás szempontjából is valóban jobbnak bizonyulnak.
Ezzel szemben decemberben és januárban, bár papíron ideálisak a hosszú, sötét éjszakák – gyakoriak a viharos időjárás és vastag felhőtakaró miatti túralemondások. A túraszervezők szerint ezek a hónapok a legkockázatosabbak a viharok és felhőtakaró szempontjából.
Míg szeptemberben vagy márciusban egy 6 nap/5 éj hosszú tartózkodás alatt akár két-három derült vagy részben derült éjszaka is előfordulhat, addig ugyanez decemberben könnyen lehet egy, vagy akár nulla.
Melyek a leginkább esélyes időszakok?
Ha valóban szeretnéd maximalizálni az esélyeidet arra, hogy élőben is lásd az Aurora Borealist, akkor a március vagy a szeptember a legjobb választás. Ebben a két hónapban ideálisan teljesülhet mindhárom alapfeltétel:
- kellően hosszú, és teljesen sötét éjszakák
- tiszta égbolt vagy viszonylag kevés felhő
- megnövekedett geomágneses aktivitás – köszönhetően a Russell–McPherron-hatásnak.
Ezekben a hónapokban az időjárás nem annyira zord, mint a tél közepén, így lényegesen kevesebb a lemondott túra, sokkal jobbak a körülmények, valamint a nappali programokra is több időd és mozgástered marad.
További tippjeink a sikeres sarki fény vadászathoz
- Tölts legalább 5 éjszakát Izlandon, ideálisan vidéki helyszínen, ahol minimális a fényszennyezés, vagy fizess be Reykjavíkból induló sarki fény túrákra.
- Lehetőleg kerüld a telihold körüli napokat – a holdfény elnyomhatja a halványabb aurórák láthatóságát.
- Kövesd valós idejű auróra-előrejelzést. Itt találod magyarul, részletes értelmezési útmutatóval.
És ami talán a legfontosabb: ne szervezd az egész utadat kizárólag a sarki fény köré. Pakold tele a nappalokat lenyűgöző tájak felkeresésével, termálfürdőzéssel, bálnalessel és más izgalmas élményekkel, hogy ha végül mégsem látnád az aurórát, akkor se érezd úgy, hogy üres kézzel térsz haza.
Soha ne vedd biztosra, hogy látni fogod a sarki fényt. Érkezz úgy, hogy mindent megtettél azért, hogy legyen rá esélyed – és ha megjelenik, az élmény valóban felejthetetlen lesz. Ha pedig mégsem, akkor is egy olyan országban jártál, ami önmagában is különleges és lenyűgöző.
