Izland első számú nemzeti parkját 1928-ban avatták „minden izlandi védett szent helyévé”, majd 2004-ben az ország történetében elsőként felkerült az UNESCO Világörökségi helyszínek listájára.
A Thingvellir Nemzeti Park egyedi geológiája
Izland teljes területe a Közép-Atlanti-hátságon, az Atlanti-óceán medrének középvonalában húzódó óceáni hátságon fekszik, mely egyben a világ leghosszabb hegyláncolata. Az óceán mélyén húzódó hegyrendszer nem más, mint az amerikai, európai és afrikai kőzetlemezek távolodása nyomán kialakult – és folyamatosan alakulóban lévő – vulkanikus hasadék-és hegyláncolat.
A Thingvellir-völgy az Észak -Atlanti-hátság egy látványos eleme, ahol az eurázsiai és az észak-amerikai tektonikus-lemezek távolodását figyelhetjük meg itt. A kőzetlemezek évente kb. 2- 2,5 cm-rel kerülnek messzebb egymástól, amely Izlandon földrengések és vulkáni tevékenység kíséretében valósul meg.
Friss láva ugyan régóta nem ömlik a felszínre a Thingvellirben, vannak helyette azonban kilométeres repedések a talajban, amelyek némelyikében akár végig is sétálhatunk. Geográfiai értelemben véve tehát Európa és Amerika határán, a tektonikus lemezek között sétálunk!
A különleges víz alatti kanyon
Az elmúlt években nemzetközi népszerűségre tett szert a parkban található “Silfra repedés”. Ez a hasadék abban különbözik a többitől, hogy a gleccsevízzel telt fel és a Thingvallavatn tóba vezet. A víz a 60 km-re lévő Langjökull gleccserből ered, és kutatások szerint évtizedeken át utazik a vulkáni talaj finom szűrőrétegén keresztül, mielőtt a Silfrába érkezik.
Ez a talaj által megszűrt gleccservíz sokak szerint a világ legtisztább édesvize. A különleges helyszín eleinte a búvárok körében vált rendkívül népszerűvé, ugyanis a víz alatti látótávolság egészen rendkívüli, ideális körülmények között meghaladja a száz métert is. Összehasonlításképpen a világ legjobbnak tartott búvárhelyeinek vízalatti látótávolsága mindössze 30-50 méter.
A turizmus hatása a Silfrára
Az utóbbi években az izlandi turizmus látványos fellendülésével megnőtt a kereslet a búvártúrákra. Emellett pedig megjelentek a sznorkel túrák is, amelyek már bárki számára elérhetők, mindössze magabiztos úszótudás kell hozzá, semmi előzetes tapasztalat nem szükséges.
Mára hét túraszolgáltató évi 76 ezer turistát visz a Silfrába fizetős túrák keretében, amely negatív hatással lehet a víz biológiai környezetére. Az UNESCO Bizottsághoz augusztusban érkezett panasz felveti a nagyon is jogos kérdést, hogy a terület ilyen mértékű használata profitábilis tevékenységre megengedhető-e egy Világörökségi helyszínen.
Jónas Haraldsson, a panaszt benyújtó természetvédő és ügyvéd hangsúlyozza, hogy a turisztikai cégek tevékenysége látható szennyezéssel és a vegetáció illetve a terület visszafordíthatatlan sérülésével jár. Az ügyvéd először a nemzeti park bizottságához nyújtotta be a panaszát, ám válaszul csak hárítást kapott, ezért közvetlenül az UNESCO bizottsághoz fordult.
Jónas azt reméli, hogy a beadvány hatására drasztikusan korlátozzák vagy teljesen betiltják majd a sznorkel-és búvár túrákat a Silfra hasadékban, ellenkező esetben az egész nemzeti park elveszítheti az UNESCO státuszát.
Ragnheiður Helga Þórarinsdóttir, az izlandi Oktatási, Tudományos és Kulturális Minisztérium specialistája szerint volt már példa a státusz megvonására más országokban, azonban a helyi hatóságok mindig kaptak lehetőséget arra, hogy megszüntessék a problémás helyzetet, mielőtt a státuszukat megvonták volna.
Az UNESCO Bizottság reagálva a benyújtott panaszra októberben részletes tájékoztatást és magyarázatot kért az illetékes izlandi hatóságoktól.
